A természetes alapanyagokból előállított szőnyegekről és padlóburkolatokról már sokan halottak és azt is tudják, hogy ezek egzotikus és különleges kinézetükkel mennyire egyedivé és exkluzívvá képesek varázsolni otthonunkat. Azonban az ilyen szőnyegek, főleg alapanyaguknak köszönhetően számos más előnyös és praktikus tulajdonsággal is rendelkeznek. Nézzük hát most ezeket egy kicsit tüzetesebben.
Kókuszból készült szőnyegek:
Ez a közismert és kedvelt növény, vagyis a kókusz, a világ szinte összes trópusi vidékén megtalálható és a legtöbb helyen mezőgazdasági vagy ipari célból termesztik is őket. Az legfontosabb kókusz termesztő vidékeknek Dél-India és egyes Dél-Csendes óceáni szigetek számítanak. Ahhoz hogy ebből a növényből szőnyeg készülhessen, először a rostokat kell lehántani a dió héjáról. Miután ezeket a rostokat lefejtették, vízbe áztatják őket és 3-4 napig hagyják benne állni, hogy az alapból igen kemény rost szálak valamennyire feloldódjanak. A kiáztatás és mosás után a szálakat kiszárítják és kifésülik, hogy utána a szövőgépbe kerülve kókusz rost fonalakat készítsenek belőlük. A fonal elkészülése után ebből már csak meg kell szőni a szőnyeget, ugyanúgy mint bármely más fonalból. Egy tonnányi kókuszdióból körülbelül 150 kilogrammnyi szövésre alkalmas rostot lehet lefejteni. A kiáztatás ellenére a kókusz rostok még így is igen erősek maradnak, viszont rugalmassá válnak, ezért például a tornatermi szőnyegeket is sokáig ebből az alapanyagból készítették. A strapabíróság mellett a nedvességet is jól tűrik, így nem ritkán kültéri burkolatként is használják őket. Főbb tulajdonságuk még más természetes, növényi alapanyagú szőnyegekhez hasonlóan, hogy antisztatikus hatásúak és nem tartalmaznak semmilyen káros vegyszert.
Bambuszból készült szőnyegek:
Ennek a sokoldalú növénynek több mint 1000 különböző alfaja ismeretes. Elterjedési területe is igen széles és Észak-Kelet Ázsiától, Indokínán át egészen Dél-Kelet Ausztráliáig sok helyen őshonos. Ezt a növényt sokan tévesen fának gondolják, hiszen nem ritka hogy egyes fajtáji akár a 20 méteres magasságot is elérik, de mégsem a fafélékhez tartoznak, hanem perjefélék családjába. Szaporodásuk is érdekes, mert gyökereik szinte behálózzák a bambusz erdők talaját és erről a gyökérrendszerről (rizómákról) nőnek ki az új növények. Mivel a gyökér hálózat nem egyenletesen terjeszkedik, ezért van az hogy a bambusz erdők bizonyos részein a növények sokkal sűrűbben nőnek ki a földből, mint más részeken. Ma már dísznövényként is igen kedvelt, aminek az oka hogy nagyon szívósak és a gyengébb tápértékű talajban is vígan elélnek, persze csak ha biztosított számukra a bőséges vízellátás. A távol-keleti kultúrák számára mindig is az egyik legfontosabb növény volt, hiszen sokoldalúságának köszönhetően számos területen felhasználható. Használják az építőiparban tetőfedésre, állványok építésére, kedvelt bútor alapanyagként is szolgál és hát ne feledkezzünk meg a gasztronómiáról sem. Friss hajtásai, rügyei az egész Távol-Keleten alapvető konyhai alapanyagként szolgálnak. A bambusz száraiban lévő rostok nagyon hasonlatosak a kender vagy a len rostjaihoz, így a textilipari felhasználása ezekkel megegyező. A kókuszhoz hasonlóan ennek a növénynek is erősek rostjai, így az ebből készült padlóburkolatok szintén alkalmas mind kül-mind beltéri padlóburkolásra, valamint falak burkolására. A természetes klimatizáló és antisztatikus hatás az ilyen szőnyegekre is jellemző.
Tengerifűből készült szőnyegek:
Ez a növény a tengerpart menti, folyamatosan vízzel borított, iszapos területeken elterjedt. Mivel jól tűri a víz sótartalmának változását, ezért a folyótorkolatokban is előszeretettel telepszik meg. Levelei zöldes-sárgás színűek és körülbelül 1 cm szélesek, virágai pedig a levelek tövénél találhatóak. Fontos ökológiai szereppel is bírnak, hiszen az ilyen tengerifű mezők számos part menti élőlénynek nyújtanak táplálékot és búvóhelyet is, emellett gyökereikkel a víz alatti talajt is kiválóan képesek megkötni. Ipari mennyiségű termesztése a rizshez hasonlóan történik, vagyis hatalmas elárasztott mezőkön melyekről a vizet csak a betakarítás idejére csapolják le. Alapanyagából kifolyólag az ilyen szőnyeg nagyon ellenálló tud lenni a szennyeződésekkel szemben és a különböző foltokat viszonylag könnyű eltávolítani róla. Tapintása puha és rugalmas, valamint hőszigetelő képessége is jobb, mint a normál szőnyegeké. Az ilyen szőnyegeket, bár jól bírják a nedvességet, ennek ellenére mégis elsősorban beltéri burkolatként használják. Természetesen ez is rendelkezik antisztatikus és klimatizáló hatással.
Szizálból készült szőnyegek:
Először is kezdjük azzal, hogy mi is az a szizál. Ezt a közismert növény, az agave, rostjaiból készítik. Ez a növény ugyan elsősorban arról ismert, hogy a Tequlia ebből készül, de rostjainak köszönhetően a textilipar is előszeretettel alkalmazza. Az első ilyen célú telepítések a múlt század 30-as éveinek derekán kezdődtek és eleinte főleg kötelek készítésére használták ezen növény rostjait. Bár Latin-Amerikában számos helyen termesztik az agavét textilipari felhasználásra, a legjelentősebb agave ültetvényekkel Brazília rendelkezik. A növény betakarításával addig várnak, míg a levelek elérik a 1,5-2 méteres magasságot, ugyanis ilyen hosszú rost szálak szükségesek a megfelelő szakítószilárdság eléréséhez. Miután a leveleket levágták kivágják belőlük ezeket a szálakat és átmossák őket. Ezután következik a szárítás és fésülés, majd a szövés. A szizál szőnyegek alját egy speciális latex anyaggal is bevonják, hogy a szállak jobban tartsanak. Ez a réteg csúszásgátlóvá teszi a szőnyeget és megnöveli hangszigetelő képességét is. A természetes szőnyegek palettáján a szizál szőnyegek számítanak a legkeményebbnek és legmasszívabbnak. Különleges rostjainak köszönhetően a hajnali párásabb órákban képes elnyelni a nedvességet és mikor a nap folyamán a szoba levegője egyre szárazabbá válik kiengedi ezt a nedvességet, így szabályozza a páratartalmat. Kül-és beltéren is kiválóan helytáll.
Gyapjúból készült szőnyegek:
A gyapjú a legjelentősebb állati eredetű nyersanyaga a textiliparnak, persze a hernyóselymet leszámítva. Általában a gyapjú kifejezést a juhok szőrzetére értjük, de más állatok, mint az angórakecske vagy a kasmírkecske szőrzetét is nevezhetjük gyapjúnak, csak ebben az esetben az állat nevével kell hivatkoznunk a gyapjú fajtájára (angóragyapjú, kasmírgyapjú). Mielőtt a juhokat megnyírnák először az állatokat alaposan lemossák, hiszen bundájukban különböző szennyeződések gyűlhetnek össze. Az állat olyan részeiről lenyírt bunda, mint a fej, láb, vagy farok rész, nem kerül textilipari felhasználásra, ezek minősége ugyanis nem megfelelő. A gyapjúból készült szőnyegek azért olyan közkedveltek, mert tapintásuk kellemes és puha. A szálak felülete pikkelyes és hullámos alakúak, ezért sokkal könnyebben fonhatóak, mint más természetes szőnyegek alapanyaga. Kiváló hőszigetelő és melegen tartó képességének köszönhetően kiváló lehet hidegebb padlójú szobák szőnyegeként.
Az ilyen természetes alapanyagokból készült szőnyegek és padlóburkolatok mindegyikére igaz, hogy az elkészítésükhöz nem használnak fel olyan vegyszereket, melyek hosszútávon veszélyesek lehetnek az emberi szervezetre. A kemikália mentesség mellet, egy természetes padlóburkolat megvásárlásával egy olyan szőnyeggel gazdagodhatunk mely a legkomolyabb terheléseknek is ellen tud állni és hosszú ideig otthonunk valódi égköve lehet.