Az Önvédelem alatt általában egyfajta fizikai cselekményt szoktunk érteni, amely képes arra, hogy az irányunkba (akár több irányból) indított támadást sikeresen (és lehetőleg bármiféle sérülést kikerülve) kivédjük és egy hatásos visszatámadással vagy a helyzetből történő kilépéssel a szituációt végleg befejezzük. Lényeges felismerni, hogy a harcművészeti tevékenység nem valami vallási vagy bölcseleti cselekvés (taoista, buddhista filozófiák tanulmányozása) hanem ennél jóval több, egy spirituális út.
A szabad stílusú harcnál (önvédelemnél) a leges legfontosabb összetevő a tapasztalatszerzés, a megfelelő gyakorlat megszerzése.
Nincs két ugyanolyan szituáció, ennek megfelelően csak a kellő számú és idejű életszerű gyakorlás hozhat megfelelő eredményeket. Lényeges a fizikai alapok megszerzése és a helyes tartások elsajátítása is. Mindez csakis gyakorlás kérdése egy jó oktató keze alatt.
A gyakorlás legtöbbször párokban történik, életszerű ütések és rúgások, támadás kivitelezésével. Szintenként eltérő védőfelszerelésben (a filmen haladó szint látható) végezzük a gyakorlást.
Egy időben fejlődik az ütő-rúgó erő és technika azok védő mozdulataival, illetve az ütések és rúgások elviselésének adottsága. A képességfejlesztés lépcsőinek párhuzamba állításával az eredmények felerősíthetőek, az edzés rendkívül változatossá és szórakoztatóvá válik. A partner a tréning során nem ellenség, hanem támasz a tökéletesedés útján; egy másik gyakorló, aki segíti az előrelépésedet.